"Egy hete torkig lettem a hazámmal. Az "Élet Igéje" gyülekezetben, ahol diszpécserként, újságszerkesztőként és kazánkezelőként is szolgáltam az Istent, kiosztottam akár egy Mikulás néhány holmimat a hozzám közelálló tagoknak, beszereztem az utazási kellékeket és egyéb szükséges tárgyakat. Az útra néhány tíz koronával a zsebemben indultam el, véletlenszerűen autókat megállítva. Hazámnak szerintem nem volt kedvező felszíne, szédítő haladásról, nyugat-európai országokhoz való felzárkóztatásról nemigen esik szó. Nem tudtam együtt örülni a többiekkel - hosszú története van, ami kimaradt a könyvből -, mert nem éreztem magam mindannak az egésznek a részének, ami Észtországot alkotja.
Rossz íz volt a számban.
Néhány polgártársam mély megdöbbenésére azonban nem adtam fel, és nem foglalkoztam velük többet - bepakoltam a cuccaimat egy utazótáskába, és elmentem. Minden bizonnyal szerepet játszott Nietzsche könyv Így szólt Zarathusztra olvasásából felidézett gondolat, hogy ne legyünk a közel szerelmesei, hanem szeressük a távolt. Magyarország azonban elég távol volt Észtországtól.
Hosszú haragtartásom van, de egy napra sem felejtettem el, hogy az észtek vére ugyanaz, mint az enyém, pedig sokan, akik eddig közel álltak hozzám, annak ellenére, hogy jól élnek és virulnak, mostantól halottak voltak számomra.
Elutazásom után tizennyolc évig nem jártam szülőföldemen. Éppen ezért az alábbiakban elsősorban a Magyarországon tapasztaltakra koncentrálok. Távolról bizonyos dolgok világosabban látszanak. Magam is sokszor megzavarodtam.
Az a nap, amikor megérkeztem, különleges volt, ekkor kezdte el a magyar kormányt az új miniszterelnök, a szocialista Gyurcsány Ferenc.
Babonásan és gyorsan háromszor köpni a vállon át! Nos, aki manapság egyáltalán tud gondolkodni, az természetesen nem lát összefüggést a két esemény között, és hálát adok Istennek, ha valóban így lenne. Csak hát a világ tele van olyan dolgokkal, amiket nem tudunk elménkkel megérteni, szavakkal kifejezni. Persze nem azt akarom mondani, hogy nincs annyi eszünk, hogy szavakkal kimondjunk valamit, hanem azt, hogy nincs ember a világon, aki képes lenne emberi nyelven leírni ezeket a történeteket.
Legalábbis nekem elsőre így tűnt."
